Tudod mit szeretek benned? Azt, hogy meghallom a hangod és azonnal megnyugszom, akármilyen bolondok háza is van most körülöttem. Ezen kívül mindent, ami te vagy. Örökre vagy még tovább.. Akkor is, ha soha többé nem kaplak vissza.
Még mennyi könny és mennyi éj? Még mennyi elfojtott remény? Én ugyanúgy várlak, ugyanúgy érzek, mint rég.
Ha valakit sehogy sem tudsz kiverni a fejedből.. akkor talán ott kell lennie..
A fájdalmat el kell használni. Ha magunkba zárjuk, soha nem fog enyhülni.
Ma felnéztem az égre, és láttam, hogy a szivárvány színei eggyel bővültek! Veled! :)
Vannak olyan lányok, akikről többet elárul a kedvenc daluk, mint a kimondott szavaik.
Igazán csak akkor érezheti az ember, hogy boldog, ha volt már olyan szomorú, hogy el is felejtette, milyen érzés boldognak lenni.
Most magam elé képzelem mosolygó szemed, és nem tudom elhinni: elvesztettelek. De a szívemben él még a remény, hogy leszel te még az enyém.
Ne rágd magad a múlton, hidd el, ami egyszer volt....többé nem lesz.
A veled töltött idő ráébresztett arra, mi hiányzott eddig az életemből. Minél többet vagyunk együtt, annál inkább veled képzelem el a jövőt. Ezt korábban senkivel kapcsolatban nem éreztem! Sőt, lehet, hogy nem is fogom. Mielőtt megismertelek, soha nem voltam szerelmes! Bolond lennék, ha nem küzdenék érted!
2 lehetőség, 2 zsákutca. Vagy kigyógyulok a szerelemből, és veszítek 1 barátot. Vagy maradok és szenvedek.
Sajnálattal üzenem a rosszakaróimnak, hogy boldog vagyok. ;)
Sok embert szerethetsz a világon, de mindennél jobban csakis egyet.
A szerelemben nincsen sem szégyenkezés, sem tartózkodás, a szerelem két ember közös tulajdona, akik közt nincs semmiféle korlát vagy büszkeség, mert ami az egyikkel történik, az történik a másikkal is, mert minden érzésük, minden mozdulatuk, testük és lelkük minden rezzenése közös.
Egyszerű és mély igazság ez: minél jobban megszenvedek valamiért vagy valakiért, annál jobban szeretem. :)
Egy kis pillangót kergetek, mióta csak élek, s soha nem figyelek, mikor hova lépek, ő pedig csak csendben messze elrepül, s néha néha a távolban újra előkerül tudom úgyse lesz az enyém, mégis szaladok, de az évek során egyre lassabban haladok, a körülvevő emberek, csak néznek rám bután, én pedig csak futok..futok az álmaim után...
Valahogy mi csajok, mindig mások voltunk, mint a pasik. Visítottunk egy egértől, sírtunk a Titanic végén. Na ez az amire a pasik soha nem lesznek képesek.