Mindenkinek van az életében legalább egy plátói szerelme...
Álmodozol róla, egésznap csak ő jár a fejedben, rá gondolva alszol el, rá gondolva kelsz fel ... Reménykedsz, hátha van esélyed nála, de ő még csak a létezésedről sem tud.... Mindenkinek van legalább egy ilyen az életében...
Jó lenne ha már ott tartanánk, h nevetünk ezen az egészen, és örömmel futunk össze bárhol. De ez még annyira-messzire van, talán sose érünk oda.
Nem gondoltam semmire...nem is akartam. De valahogy a gondolatok mégis oly gyorsan cikáztak a fejembe és nem tudtam ellene tenni... Bebeszéltem magamnak mindig hogy nem hiányzol sőt, nem is szeretlek..de most nem, ez most nem ilyen... Visszajöttek az emlékek..és széttépnek... Ahogyan te tetted akkor...
Gyermekkorunk egyik legszebb pillanatai azok mikor szüleink énekeltek verset, altatót mondtak nekünk, mert nem csak élveztük és tapasztalatot kaphattunk tőlük, hanem szívüket, lelküket beleadták és ettől lett olyan szép, mint ahogy később visszagondolunk rá. Ilyenkor hiányozni kezd az az idő és végül rájövünk hogy gyermekek vagyunk még mindig.
Anya az, aki szeret és támogat, miközben te az álmaidat kergeted :)
,,Az életben miért a leggyönyörűbb dolgok a legveszélyesebbek? Például a napfény, a bizalom, a szerelem... a napon leéghetünk, az ígéreteket megtörik... és a szíveket is."
,,Ne szomorkodj amiatt, hogy ami volt, elmúlt - inkább örülj, hogy egyszer a tiéd lehetett."
,,Elgondolkodtál már azon, hogy vajon az életünkben mi alakítjuk a pillanatokat, vagy a pillanatok alakítják az életünket?"
,,Az emberek elfelejthetik hogy mit mondtál, vagy mit csináltál, de mindig emlékezni fognak arra, hogy milyen érzéseket ébresztettél bennük."
,,Csak olyat mondj, amit valóban úgy is gondolsz. Az élet rövid, nem szabad tönkretenned azzal, hogy folyton a következményeken aggódsz. Teljes, intenzív és boldog életet kell élned, akár egy nyitott könyv, amely elérhető bárkinek, aki bele akar olvasni."
,,Az élet olyan, mint a rajzolás: néha gyorsan és határozottan kell cselekednünk, a dolgokat erélyesen kézbe vennünk, és arról gondoskodnunk, hogy a nagy vonalak villámgyorsan előttünk álljanak. Semmiféle lagymatagságnak, kételkedésnek itt nincs helye, a kéz nem remeghet, a szem nem pisloghat ide-oda, hanem egyedül csak arra irányulhat a tekintet, ami előttünk van."
,,Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami, amiért érdemes élni, küzdeni."