Szerelmesnek lenni valakibe, aki még azt sem tudja, hogy létezel, nem a legrosszabb dolog a világon. Ami azt illeti, épp ellenkezőleg. Olyan, mint amikor az ember bead egy dolgozatot, ami tutira egyes, de egy ideig még nem javítják ki - az a fajta nyugalom, amikor még nem utasítottak vissza, de tudod, hogy hamarosan be fog következni.
Igazából senki nincs, aki valamilyen különleges céllal érkezik erre a világra. Szerintem azt mindenkinek magának kell megtalálnia. Nekünk kell döntenünk róla. Az életed célja lehet egy álomban, egy másik emberben vagy a munkádban. Elsőre talán észre sem veszed. Lehet, hogy homályos, zavaros és bizonytalan, de akkor is van.
Valaki egyszer azt mondta, a bugyuta beszélgetés maximum akkor nyerhet értelmet, ha valaki különlegessel osztod meg. Remélem tudod, hogy veled akár a semmiről is tudnék beszélni amíg csak élünk. :D
A világ minden szépségéért sem akarnám elcseréni az egyéniségemet, még akkor sem, ha nincs benne semmi különös. Én én magam vagyok, és ez több annál, amit néhányan elmondhatnak magukról.
Hiányzik ami lehetne, hiányzik, ami lehetett volna... Hiányzik, ami voltam, hiányzik, ami lehettem volna... Hiányzik, ami volt, ami lett volna, ha... Hiányzik, ami van, mert mi lesz, ha nem lesz majd...
Szinglinek lenni nem azt jelenti, hogy nincs senkid, hanem azt, hogy bárki a tiéd lehet.
Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell... Hívj engem. Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni... De sírhatok Veled. Ha egy nap el akarsz futni... Ne félj engem hívni. Nem ígérem, hogy megkérlek, állj meg... De futhatok Veled. Ha egy nap senkit sem akarsz hallani... Hívj engem. Ígérem, Veled leszek. És ígérem, nagyon csendben. De ha egy nap hívsz... És nincs válasz... Gyere gyorsan, látogass meg. Lehet, nekem van Rád szükségem.
Egy nap majd hirtelen eltűnök, de fanyar emlékeztetőül ott marad utánam a mosolyom mesterkélt melege, a szám sarkának hazug kunkora, amit a reménytelenül szomorú embereken meg a Disney-filmek szereplőin lehet látni. Én vagyok az a lány a bulikról meg piknikekről készült fotókon, aki, amúgy szemre, csupa vibrálás és csupa élet, s aki valójában hamarosan elmegy. Biztosíthatlak, amikor újra rápillantasz arra a képre, én már nem leszek rajta. ki leszek törölve a történelemből, akárcsak az árulók a Szovjetunióban. Mert minden elmúló nappal egyre láthatatlanabbnak érzem magam, egyre jobban beborít a sötétség, egyik rétege a másik után, s csak úgy fuldoklom a nyári hőségben, a napsütésben, amelynek már csak az égető hevét érzem, de a fényét nem látom..
Az állatok csodálatos barátok - nem tesznek fel kérdéseket, és nem bírálják az embert...
Ha tudtam volna, hogy sosem látom viszont, talán hosszabb búcsúzkodást engedtem volna meg magamnak, magamba szívva minden apró részletet, míg biztosan bele nem vésődik az emlékezetembe örökre. De a dolgok nem így működnek, igaz? És talán jobb is így. Mert bizonyos dolgoknak nem szabad többnek lenniük egy pillanatnál. És ez egy ilyen dolog volt...
Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségének. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem.